Átváltozás-szeretkezés párhuzam. És egy nagyon szerelmes Sirius. 18+
Van valami egészen fenséges, elemi és állatias abban, ahogy Remus homorú
ívbe feszült háttal, kéjes önkívülettől vonagló tagokkal,
artikulálatlan torokhangon felüvölt alatta, és Sirius megborzong.
Borzongató a tudat, hogy a hús, ami most forrón lüktetve öleli őt körül, havonta egyszer elszakad, hogy a vékony combok inai, amik most ragaszkodó odaadással kulcsolják át derekát, havonta egyszer elpattannak, hogy a keskeny csípő kívánatosan kitüremkedő csontja, ami most készségesen simul tenyerébe, havonta egyszer eltörik.
Hogy az édes kínnal vállaiba maró körmök havonta egyszer pusztító karmokká korcsosulnak, a szűzfehér has hamvas bőrét ondócseppek helyett átkos sebek szennyezik be, az angyali arc finom vonásait buja gyönyörök helyett egy fenevad gyilkos ösztönei torzítják el, és nem a csókjára, hanem a vérére szomjazik olthatatlan vággyal.
Hogy Holdsáp havonta egyszer elrabolja őt tőle, kisajátítja, brutális erőszakkal teszi magáévá testének minden apró, imádnivaló porcikáját, és meggyalázza a lelkét, azt az érzékeny, makulátlan és magasztos kincset. Havonta egyszer. Holnap.
De most csak Remus, és csak az övé: elpilledve, kipirultan, szégyenlős kis mosollyal az ajkán. És ahogy legördül róla, és védelmezőn magához öleli a törékeny testet, doromboló kismacskaként simul a karjaiba.
Borzongató a tudat, hogy a hús, ami most forrón lüktetve öleli őt körül, havonta egyszer elszakad, hogy a vékony combok inai, amik most ragaszkodó odaadással kulcsolják át derekát, havonta egyszer elpattannak, hogy a keskeny csípő kívánatosan kitüremkedő csontja, ami most készségesen simul tenyerébe, havonta egyszer eltörik.
Hogy az édes kínnal vállaiba maró körmök havonta egyszer pusztító karmokká korcsosulnak, a szűzfehér has hamvas bőrét ondócseppek helyett átkos sebek szennyezik be, az angyali arc finom vonásait buja gyönyörök helyett egy fenevad gyilkos ösztönei torzítják el, és nem a csókjára, hanem a vérére szomjazik olthatatlan vággyal.
Hogy Holdsáp havonta egyszer elrabolja őt tőle, kisajátítja, brutális erőszakkal teszi magáévá testének minden apró, imádnivaló porcikáját, és meggyalázza a lelkét, azt az érzékeny, makulátlan és magasztos kincset. Havonta egyszer. Holnap.
De most csak Remus, és csak az övé: elpilledve, kipirultan, szégyenlős kis mosollyal az ajkán. És ahogy legördül róla, és védelmezőn magához öleli a törékeny testet, doromboló kismacskaként simul a karjaiba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése: