Érted

E/2. Telihold előtt, összebújás, ölelés-menedék, falra festett ördög Azkaban, és egy ígéret.
Kapcsolódó headcanonom: Siriusban Harry ÉS Remus tartották a lelket az alatt a tizenkét év alatt. Bővebben itt, a közepe felé.

A rajz KennedyxxJames munkája. ^^

A sötétítő vastag, nehéz anyagán is átderengett a hold, a majdnem teli hold, és a meztelen hátadat kaján élvezettel simító ezüstujjak nyomán jeges veríték fakadt sápadt bőrödön.

Összerezzentél, az elkerülhetetlen és megmásíthatatlan holnapnak tudatában, együtt a függöny túloldalán zizzenő falevelekkel, ahogy rájuk lehelt a tél közeledtét jelző első fagyos szellő. Vacogva simultak egymáshoz, és te önkéntelenül kapaszkodtál Sirius oldalába, a bordákon feszülő bőr melengető biztonságába.

– Héj, semmi baj... – Végigcirógatott a hátadon, forró tenyerével szárítva fel derekadról a jéghideg holdkönnyeket, és feljebb húzta magatokon a takarót. – Itt vagyok, Remus. Itt vagyok.

– Tudom... – lehelted, de a felerőltetett halvány, hálás mosoly veled együtt remegett. – De ha egyszer nem leszel...

– Olyan nem lesz – csókolt homlokon, majd elvigyorodott: – Az Azkabanba kell zárniuk, ha távol akarnak tőled tartani... És még onnan is megszöknék érted.

– Onnan még senki sem szökött meg...

– Akkor én lennék az első. – Az állad alá nyúlt, és az ajkaidon végigsimítva mélyen a szemedbe nézett: – Elhiszed nekem?

Elhitted.

Aztán megmosolyogtad – a felvetést magát, nem az ígéretet –, és arcodat szerelmed mellkasába fúrva, fáradtan süppedtél erős karjainak ölelő oltalmába, füledbe duruzsoló hangjának (Holnap veszünk új függönyt, oké?) ringató dallamába, bele a mély, pézsmaillatú, álomtalan álomba.

És most csak ülsz, magadba roskadva, kétségbeesve és hitetlenkedve, reszkető ujjaid közt szorongatva a Reggeli Próféta legújabb számának meggyűrt példányát:

"Sirius Black megszökött Azkabanból."

(Érted?)