Egy szóban

Párbeszédes kis rögtönzéses, kínosan értelmetlen valami. ^^"

(Tessék elképzelni mellé, ahogy Remus ágyán ülnek, egymással szemben, törökülésben, édességet majszolva (és Sirius a takaróra dobja az üres papírokat, Remus pedig csúnyán néz olyankor, de nem szól rá), James a szomszéd ágyon lustálkodik, Peter pedig nem létezik.)

A rajz ismét csak KennedyxxJames érdeme. ^^

- Nap

- Hold. Affene. Bocs.

- Semmi baj. Nevetés. Ugatós.

- Az a bódult, zabálnivalóan édes kuncogás, mikor a hasadat…

- Khm. Lasagne.

- Izé, az a csokis-kókuszos süti, aminek nem tudom a nevét, de tényleg tök finom…

- Ejnye, Tapmancs, hogy sütöd majd meg neki, ha még a nevét sem tudod?

- Kuss, Ágas. Ne szólj bele.

- Muszáj, percek óta ezt hallgatom…

- Majd megtanítom...

- Szólj előtte, szeretnék egy jót röhögni…

- Mondom kuss van. Holdsáp, te jössz.

- Vihar.

- Vihar?

- Aham, vihar. Hirtelen lezúduló esővel, villámokkal és mennydörgéssel és fülledt, párás levegővel. Vad és buja. Vihar.

- Oh… Öhmm… Pokróc. A vihar ellen.

- Az nem sokat ér…

- Az a lényeg. Pokróc.

- Akkor legyen… Biztosítótűkkel és szegecsekkel teletűzdelt, nevetséges bőrdzseki.

- Héé, a drágámat hagyd ki ebből!

- A drág…

- Pizsama. Na az a nevetséges. A pizsama.

- A pizsama nem nevetséges.

- De, tökre nevetséges, hogy még mindig pizsamában alszol.

- Tényleg az…

- Te ne kotyogj bele… És nem alszom mindig pizsamában.

- Persze, mert leveszem rólad…

- Srácok…

- Nyughass, Ágas.

- Próbálok.

- Hajrá.

- Bocsi. Tenger.

- Búzamező.

- Milyen kis költői vagy. Kardamom.

- Vanília.

- Szeder.

- Banán.

- Hülye. Vajsör.

- Túl komoly. Kakaó.

- Gyerekes.

- Megfontolt.

- Forrófejű.

- Kiszámítható.

- Meglátjuk…

- Várom…

- Ázott kutyaszag.

- Pff… Kösz.

- Bocs, ez jutott hirtelen eszembe. De amúgy szeretem. Tényleg.

- Persze. Egy hétig nem alszom veled. Levendula.

- Forróság. Egy napot sem bírnál ki.

- Bassszz… Ne nézz így, Remus. Ne nézz rám így.

- …

- Tessék, most elfelejtettem, mit akartam mondani…  Agatha Christie.

- Ez most hogy…?

- Ránéztem a polcra.

- Hm…

- Hm?

- Hm… Öhm… Sirius, te szoktál olvasni?

- Én? Persze.

- Mármint a mugli szuperhősökről szóló képregényeken és motoros magazinokon kívül…

- Naná, hogyne…

- A Kámaszútrát?

 - Ágas, kuss legyen. De tényleg.

- A micsodát?

- Mindegy.

- Nem meséltél neki róla?

- Ha nem fogod be, megátkozlak. Te jössz, Holdsáp…

- De mi az a…

- Mondom te jössz. Amúgy is heteróknak írták. Alig van benne használható anyag. Vagy olyan, amit ne tudtam volna eddig is… Ne nézz így rám. Te jössz.

- Öhh… Obszcidián.

- Az micsoda?

- Vulkanikus kőzet. Fekete.

- Jah, oké. Akkor arany. Mint a szemed. Szeretem a szemed…

- Mindjárt hányok…

- Ágas, ne kotyogj bele. A szemöldököd.

- A füled.

- A gerinced íve.

- A feneked.

- A… fenekem?

- Aha, imádom a feneked.

- Ohh… Na jó, rendesen: nyár.

- Ősz.

- Szerelem.

- Szerelem.

- Már volt. Mondj mást.

- Szív.

- Oh…

- Tudod, miért? Mert szív alakú az az any…

- Sirius.

- … az az anyajegy a…

- Ne merd.

- Erre az infóra igazán nem voltam kíváncsi.

- Fogd be, Ágas. Csók.

- Most én jövök…

- Igen. Egy csókkal.

- Aljas.

- Imádnivalóan naiv.

- Hiszed…

- Ó, tudom én, hogy nem mindig…

- Mit is tudsz?

- Kegyetlen.

- Türelmetlen.

- Ne kínozz…

- A fenébe, Holdsáp, csókold már meg azt a szerencsétlent…