Három aprócska vihar-emlék.
Egyik éjjel, mikor megdörrent az ég, és a Griffendél-torony masszív kőfalai beleremegtek, éles villanások cikáztak riadtan a nehéz ágyfüggönyön, és ez Remust arra az éjszakára emlékeztette. Akkor Sirius bemászott mellé az ágyba, fejükre húzta a takarót, a levegő könnytől és verejtéktől volt nehéz - és Sirius akkor megcsókolta.
Öt évvel később, mikor megdörrent az ég, és az egymásba olvadó testük beleremegett, éles villanások szikráztak kéjesen félig hunyt szemhéjaik mögött, és ez mindkettőjüket arra az éjszakára emlékeztette. Akkor elpilledve simultak össze az ágyban, fejükre húzták a takarót, a levegő szerelemtől és verejtéktől volt nehéz, és akkor - sokadszor, ezredszer, százezredszer - megcsókolták egymást.
Tizenöt évvel később, mikor megdörrent az ég, és a rozoga ablaktáblák beleremegtek, éles villanások hasították dühödten a molyrágta függönyöket, és ez Siriust azokra az éjszakákra emlékeztette. Akkor Remus bemászott mellé az ágyba, fejükre húzta a takarót, a levegő alkoholtól és verejtéktől volt nehéz --- és Remus akkor nem csókolta meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése: